Éveken át szinte napi rendszeresség dohogtam ezen-azon éppen aktuális
blogomban, egy-egy témát összegezve cikkeket publikáltam lapokban,
folyóiratokban. Reagáltam szinte minden fontosabbnak gondolt eseményre,
fejleményre, ha nem is azonos mértékben, de odafigyeltem mind a
magyarországi, mind az ukrajnai történésekre: politika, közélet,
kultúra; a határon túli magyarság problémaköre; a kárpátaljai magyarság
helyzete, válsága; a liberális eszmék és a kisebbségi jogok… Mindenről
volt közreadandó véleményem, napi szinten tettem szóvá visszásságokat,
igyekeztem figyelmeztetni veszélyekre, rossz tendenciákra, hibás
döntésekre és ártalmas gyakorlatra. Elemeztem, élcelődtem, dohogtam.
Fenemód érdekeltek a részletek, szemet szúrt minden apróság, lecsaptam,
amire lehetett – miközben persze a nagy eszmék és globális érdekek
védelmében hatajkodtam: emberi szabadság, egyéni és kollektív kisebbségi
jogok (ezen belül a kárpátaljai magyarság hosszú távú érdekei), nyugati
értelemben vett liberális demokrácia, sokszínű kultúra, a sokféleség
igénye, tabuk és tilalmak nélküli alkotói szabadság…
Mondtam, mondtam a magamét – és mire mentem vele? Hát hiszen minden rosszabbra fordult.
Az ördög és a részletek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése