Ezt az árkot az elhunyt az 1990-es évek első felében kezdte ásni azzal a
szándékkal, hogy mesterségesen elkülönítse a szerinte értékes irodalmi
műveket a hitványaktól, a progresszív irányzatúakat a szerinte
sematizmusba süppedt hagyományosoktól. Eleinte inkább csak kijelölte a
fejlődés térfelét, majd sokáig csupán egyetlen ásónyom mélységű
vágatokkal határolódott el a visszahúzónak mondott erőktől. Sokáig élt
benne a remény, hogy a túloldalon rekedt írótársai vonzónak találják az
általa választott parcellát, belátják annak előnyeit és az árkot
könnyedén átlépve maguk is a modern melioráció talajára építik
munkásságukat, odahagyva a túloldal hagyományokban gazdag, ám ragadós
sarát. Csakhogy ennek épp az ellenkezője történt: akikkel korábban
együtt kerülgette a szocreált, azok most éppen a visszamaradt
cuppogásban lelték örömüket, kijelentették, hogy káros minden poszt-
vagy neo- alagcsövezés, ez a sár a mi sarunk, és aki nem dagasztja híven
a szülőföld tradícióit, az jobban is teszi, ha minél messzebbről
figyeli az itt fogant sikereket: Az árokásó halála - Meghalt Balla D. Károly
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése