Jelky András, a világjáró szabólegény

Jelky András (Baja)

Jelky András egy szabómester második fiaként született. Követte apját és bátyját a családi mesterségben, és 16 esztendős korában, – a kor gyakorlatának megfelelően – vándorútra indult, hogy tapasztalatot szerezzen. A szabólegény Prágán, Lipcsén és Nürnbergen át Franciaországba akart eljutni, ám a bajorországi Hanau városában erőszakkal besorozták katonának. Első alkalommal még sikerült megszöknie, ám a toborzók eltépték az útlevelét. Hamarosan a hollandiai Nijmegenben másodszor is kaszárnyában találta magát, ahonnan már nem szökhetett meg.

A szabólegény 1755 októberében, a gyarmati hadsereg újoncaként egy holland Kelet-Indiába tartó hajón ült, ami egy vihar következtében elsüllyedt. Ő maga szerencsésen megmenekült, egy holland vitorlás mentette meg, melynek kapitánya szabóként alkalmazta. Ezután egy évig a dél-amerikai Suriname-ban élt, majd Lisszabonba ment, ahonnan Magyarországra akart utazni, de Málta partjainál kalózok fogságába esett. A szabólegény rabszolgaként került egy török úr birtokába, akitől hamarosan megszökött, és a tengeren ezúttal egy portugál hajó nyújtott neki menedéket. 1757 tavaszán már Makaón találjuk Jelky Andrást, aki később Kantonban, majd a holland hadseregbe belépve Batáviában, a mai indonéz fővárosban telepedett le. Miután leszerelt, a Holland Kelet-Indiai Társaság elnöke, Albert Parra alkalmazta szabóként, és meg is házasodott.

1760-ban Ceylonra utazott, egy favágó út során azonban kannibál bennszülöttek fogságába esett, akiknek főnöke bálványuk tiszteletére akarta őt feláldozni. Szerencséjére a törzsfőnök lánya szabadon engedte, ezután a lány és két bennszülött társaságában több mint egy évet töltött egy trópusi szigeten. Végül egy holland hajó találta meg és Batáviába vitte, ahol a sziget kormányzójává kinevezett Parra nagy örömmel fogadta egykori szabóját. Jelky tiszti rangot kapott, komoly vagyont szerzett, s Jáva egyik ültetvényeseként 1770-től ő felügyelte Batávia polgári őrségét. 1772-ben meghalt a felesége, 4 évvel később lemondott tisztségeiről, Hollandiába utazott, ahonnan 1777 októberében érkezett meg ismét Bécsbe.

A világot beutazó, rég halottnak hitt szabólegény rendkívül népszerű lett a császárvárosban, egy ízben még Mária Terézia királynő is fogadta őt audienciáján. Jelky a következő évben elhagyta Bécset, és Budán telepedett le, ahol másodszor is házasságot kötött. A kalandos életű, három kontinenst is bejáró szabólegény fiatalon, 45 esztendős korában halt meg Budán, tüdővészben.

Jelky András (Baja, 1738 – Buda, 1783) szabó, kalandor, felfedező

Karaktere az életútját bemutató szépirodalmi feldolgozások által vált népszerűvé. Hiteles történeti források alapján igazolható, hogy a Holland Kelet-indiai Társaság katonájaként Batáviába (az akkori Holland Kelet-India fővárosába, a mai indonéz fővárosba, Jakartába) jutott, azonban a róla szóló történetek sok állítása hitelesen nem alátámasztható. Legendás alakja szimbolikus jelentést nyert.